Dankó József kertészmérnök, elkötelezett diótermesztő, aki immár 40 éve gyakorolja hivatását. Szerinte a diót nem lehet nem szeretni, szemében a szépség, a hasznosság, és a hosszú élet jelképe, gyógynövénynek sem utolsó. Szerinte a sikeres diótermesztéshez megfelelő termőhely, korszerű termesztéstechnológia, és magas szintű szakmai ismeretek szükségesek. Diótermesztéssel a házikertben is elboldogulhatsz, ha megszívlelsz néhány tanácsot. Tanulj a “nagyoktól”!
A szakembertől az alábbiakat tudhattuk meg:
Beszélgetés Dankó József kertészmérnökkel. Lejegyezte dr. Sipos Béla Zoltán.
A dió termőhelye
A dió jellegzetes ártéri növény, tehát víz -és tápanyagigényes, emellett csak jól megvilágított korona ad megfelelő mennyiségű (legalább 10kg/fa) héjas termést. Jól alkalmazkodik a talajhoz, de a száraz, 8% feletti mésztartalmú talajt rosszul tűri. A fagyzugokat kerülni kell, tehát azokon a domboldalakon nagyobb a termésbiztonság, ahol lefolyik a fagyos levegő. Persze ez fajtakérdés is.
Milyen a jó diófajta?
A jó fajta a tavaszi fagyok miatt kései virágzású, bő termésű, sima héjú, könnyen törhető, és közel 50%-nyi magtartalommal rendelkezik. A fajtaválasztás nagyon fontos, mert az ültetvény életkora 50-60 év! A magról nevelt dióval sok a probléma. Az állomány heterogén növésű, a termésmennyiség nagyon változatos, elhúzódik az érés, stb. Mi csak oltványt telepítünk. 40 év alatt nagyon sok fajtát kipróbáltunk, hazait, külföldit, szelektáltat, keresztezéssel előállítottat egyaránt. Nálunk a ‘Milotai 10’ (M10), az ‘Alsószentiváni 117’ (A117), és a ‘Tiszacsécsi 83’ (T83) a favoritok -ezek csúcsrügyből teremnek-, az oldalrügyön is termőkből a ‘Milotai intenzív’, a ‘Fernor’, az ‘Alsószentiváni kései’, a ‘Milotai bőtermő’ és a ‘Milotai kései’ alkotják a teljes fajtaszortimentet. Az utcákon, a házaknál, a pincéknél található egyedekből még jó néhány értékes változatot lehetne kiemelni. Szél-porozta növény, a diónál 3-4 % porzó elegendő a megfelelő termékenyítéshez.
A dió termesztéstechnológiájának főbb jellemzői a Juglans Hungária Kft. ültetvényeiben
Terület-előkészítés, csemete és művelésmód megválasztása
A telepítés előtt el kell végezni a szükséges meliorációs munkákat. Hangsúlyt kap a vízmegőrzés, és a vízelvezetés. Egy korábbi felfogás szerint telepítés előtt az ültetvények talaját a fák teljes életkorára fel kell tölteni káliummal és foszforral. Ez az állítás bebizonyosodott, és talajvizsgálattól függetlenül most is 400 kg kálium, és 180 kg foszfor hatóanyagot adunk ki hektáronként évente.
A dió hatalmas koronát nevel ezért egy fa végleges tenyészterülete 100 m2 körül van. Manapság általában 8×8 m-re ültetnek, később kiritkítják az ültetvényt, és a faanyagot értékesítjük.
Gyakori hiba az is, hogy az ősszel elültetett csemetét tavasszal nem vágják vissza a talaj felett 40-60 cm-re. Ha nem így csináljuk, akkor a csemete gyér gyökérzete nem tud elegendő vizet, tápanyagot szállítani a sokszor 2 méteres föld-feletti résznek, a csúcs környékén satnya lesz a kihajtás. A visszavágott csonkból 4-5 hajtás is kitörhet, ezek tulajdonképpen vízhajtások számos másodrendű hajtással. Csak a két legfejlettebb hajtást hagyjuk meg törzsképzőnek, a biztonság kedvéért. A többit eltávolítjuk.
A törzsképző hajtásokat 3m-es bambusz vagy más fakarókhoz rögzítik. A felesleges hajtást 1-2 év múlva távolítjuk el tőből, a törzsképző támkaróját pedig akkor, amikor már a csemete jól megerősödött. A következő lépés a törzsmagasság meghatározása, hol alakítsuk ki az első vázágakat? Mi 160-180 cm között alakítjuk li a törzsmagasságot.
Koronaforma
Fényigényessége miatt jó lenne valamilyen nyitott koronaformára alakítani, -váza, katlan- de ez nem olyan egyszerű. Az erőteljes növekedés miatt csak 3 esetleg 4 évig lehet „kényelmesen” metszeni, utána már kézi vagy gépi mozgatású állványokról. Az alakítás éveiben amíg elérjük a koronát eltávolítják a vesszők vegyes rügyeit, mert a korai -néhány szemes- terméshozás lefogja a növekedést. Termő korban -15 év után!- a 10-15 m magas fákon már csak fenntartó metszést végezünk. Eltávolítjuk a sérült, száradt gallyakat, sőt vastag ágat is, ha az a fénybehatolást gátolja. A metszés ideje ősszel, a szüret után van és márciusig tarthat. A központi sudárral rendelkező fáknál legalább 1,5 m távolságra vannak a vázágak teljes termőkorban. Korábban lehet sűrűbb, mert termést akarunk.
Talajápolás, tápanyag-utánpótlás
Hagyományos termesztésben a sorközöket szükség szerint tárcsázzák, a facsíkot gyomirtó szerrel tartják tisztán. A talaj levegőzöttsége érdekében betakarítás után a sorközök közepét 60 cm mélyen mélylazítóval műveljük. A kinyitott talaj az őszi és a téli csapadék befogadására is kiváló.
Az átlagos tápelem-adagok Dr. Szentiványi Péter javaslata alapján a következők:
Nitrogén: évente 100kg/ha körül, füves sorközök esetén, és ha a termés 3t/ha felett van, 20-20kg-al kell növelni az adagokat. A mennyiség felét fakadás előtt, illetve a nővirágok nyílásakor kell kijuttatni.
Kálium: megegyezik a nitrogénadagokkal, azzal a különbséggel, nagy termés esetén 25kg/ha mennyiséggel kell növelni az alapmennyiséget.
Foszfor: 60 kg/ha/év; Kalcium:a szokásos adag 100 kg/ha/év; Magnézium: általában 40 kg/ha/év.
Növényvédelem
Ma már -árutermelő ültetvényben- nem olyan nagy gond, mint ezelőtt 25-30 évvel. Problémát okoznak a gubacsatkák és az újonnan megjelent nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa Cresson). Betegségek közül a dió xantomonászos betegsége, és a dió gnomóniára kell nagyon ügyelni. Meg kell jegyeznem, hogy az egyedül álló diófák többé-kevésbé egészségesek, de ha ültetvénybe kerülnek, megbetegszenek.
Link ajánlat: Dr. Pintér Csaba – Dr. Kadlicskó Sándor (Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely)
Albert Ferenc – Dankó József (Juglans Hungária Kft., Lengyeltóti) A dió betegségei és a védekezés lehetőségei 2016. március 24.
Új kártevők is megjelentek: Új kihívások a diótermesztésben
Cikk ajánlat: Tönkreteheti a hazai diótermesztést a nyugati dióburok-fúrólégy
Betakarítás, értékesítés
A dió érését a kopáncs felrepedése jelzi, amit kovadásnak neveznek. Betakarításra -általában szeptember közepére- a talajnak mondhatnám asztallap tisztaságúnak és keménynek kell lennie, mert az idős ültetvényekben géppel földre rázunk, onnan kézzel szedik fel a termést. A kellően felrepedt burokból a dió kipotyog, a teljes termésből körülbelül 5-10% hullik le először. Ezek a diók rendszerint értéktelenek, mert betegek, rosszul termékenyültek, és így tovább. A gépi rázást akkor kezdjük meg, amikor 60%-nyi a burokrepedés. Általában kétszer rázzuk meg a fákat. A földről felszedett dió ezután egy gépsorra kerül, ahol megkezdődik az áruvá-készítés: Buroktalanítás, mosás, szárítás, osztályozás, csomagolás 10 kilós zsákokba.
Gondok
Az időjárásnak köszönhetően manapság öntözés nélkül lehetetlen elérni a stabil 3t/ha héjas termést. Egy hektár ültetvény mikroszórófejes öntözése 80000 Ft. körül van, ha már kész az öntözőberendezés! Nagyon drágák a speciális eszközök: permetezőgépek, emelőkosaras metszést segítő gépek, rázógépek.
A diófa alatt tényleg nem nő semmi a levelekben található csírázásgátló anyag (juglon) miatt?
Ezt valaki valamikor leírta, sok szerző meggondolatlanul átveszi. Tessék megnézni a diófák alját, bizony szép számmal nőnek ott gyomok, de akár dísznövények is. A gátlást szerintem az árnyékolás jobban elősegíti.
Dankó József így zárja mondandóját: Mint minden kertész mi is bízunk a jövőben és ma már nemcsak az unokánknak, hanem gyerekünknek, sőt magunknak ültetjük a diófákat.
A dió terméséről többet megtudhat De jó a dió cím cikkünkből.
Akkor jó a zöld dió, ha már jön a télapó. Viszont júniusban kell leszedni! További részletek Zöld dió című cikkünkben.
A dióbél hosszú ideig friss marad, ha zárt edényben, mélyhűtőben tartjuk.
Jutka mama videója a dió problémáiról. Ha találkozni szeretnél vele, keresd fel a honlapot: biokertesz-tanfolyam!
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás